A Caramel Fan Club öt tagja felülkerekedett, hogy képviselje a csapatot e jeles eseményen. Kicsit korán érkeztünk a helyszínre, így bebocsátás el?tt kb. fél órát kellett várnunk. Ezt az id?t egy kellemes kis presszóban/kocsmában töltöttük el, nem tudom pontosan, melyik név illene rá jobban. Itt találkoztunk Helikonmannel, a BEBK helyi képvisel?jével, aki szintén velünk tartott és intézte nekünk az adminisztratív dolgokat.
Miel?tt bementünk, felhívtuk Caramelt, hogy itt vagyunk, ? pedig biztosított minket affel?l, hogy tudunk majd vele beszélni, vagy a koncert el?tt, vagy utána.
Mikor bementünk a stadionba (a fellépés helyszínére), a szektorok teljesen üresek voltak. Alig néhányan lézengtek a hatalmas térben, ?k is nyilván a stáb tagjai lehettek. Csak nem els?ként érkeztünk? Nagyon úgy festett a dolog. Az id?t beszélgetéssel és asszimilálódással töltöttük el. Ennek részeként néhány gyönyör? hostess-lánytól borkóstolót és sós sütit kaptunk, nem beszélve a kellemes vizuális élményr?l, amit nyújtottak, f?leg az egyikük. :P Nekem már ez is megért 2500-at, de hátra volt még Fábry Sanyi bácsi és persze az est fénypontja, 2005 legjobb hangja. A néz?tér id?közben csaknem teljesen megtelt. Egyszer csak a lépcs?n felt?nt Fábry és Caramel. A közönség hatalmas üdvrivalgásban tört ki, Caramel a t?le megszokott szerénységgel mosolygott, és integetett, majd mindketten a színpad mögé mentek el?készülni. A show-t szépen levezette Fábry, látszott, hogy ez az ? terepe. Ám az igazi "nagy durranás" akkor következett be, mikor felkonferálták Caramelt és ? a színpadra lépett. A Megás dalai közül adott el? néhányat, nekem személy szerint a Jégszív tetszett a legjobban. Az ének leny?göz? hatást gyakorolt az emberekre. A Jégszívben van egy rész, mikor sem ének, sem zene nincs. Ekkor egy pillanatra hallani lehetett a csendet. Az 1500 f?s morajló tömeg a dal ideje alatt tökéletesen elnémult; ebben a néhány pillanatban a légy zümmögését is hallani lehetett. Nagyszer? élmény volt, Caramel virtuóz módon adta el? minden számát.
A koncert után néhány percig még a történtek hatása alatt álltam, id? kellett, míg visszazökkentem a jelenbe, és újra élesen érzékeltem a környezetemet. Caramelt természetesen megrohamozták az autogramm-kér?k, ahogy ez lenni szokott. Mi, a CFC törzstagjai rutinosan és nagyvonalúan hátrébb húzódtunk, megvártuk, míg az utolsó aláírást kér? is megkapta, amiért jött. Nem akartunk tolakodni, értelme sem sok lett volna. Mi Caramel ismer?sei voltunk, igazán ráértünk. Végül aztán eljött a mi id?nk. Caramel mindannyiunkat köszöntött, majd beszélgetni kezdtünk. Szólt az egyik biztonsági ?rnek, hogy engedjen át minket a korláton, így nyugodtabb körülmények között folytatódott a társalgás. Szóba került a nagy lemezbemutató koncert, Eszter albuma, meg mindenféle olyan dolog, amit ebbe a beszámolóba érthet? módon nem írhatok bele. A beszélgetés végén készült néhány közös kép is, mindannyiunk nagy örömére. Elköszöntünk, átadtuk jókívánságainkat Eszternek, majd eljöttünk.
Hazafelé menet igencsak jókedv? volt a csapat, egész úton énekeltük Caramel számait. Útközben megálltunk egy benzinkútnál, ahol eszméletlen poénáradat kezd?dött. Könnyesre röhögtük magunkat, ismét számos olyan élménnyel gazdagodtunk, amiket még nagyon sokáig emlegetni fogunk, a "közös el?ismeret" részeként.
A CFC eljutott oda, hogy történelme, múltja van. Vannak közös emlékeink, melyeket felidézhetünk, és ezekb?l táplálkozva építhetjük e nagyszer? baráti társaság közös jöv?jét. Mindazonáltal ne felejtsük el: Caramel új albuma még nem jött ki, a koncertturné még nem kezd?dött el. Még csak a dolgok elején vagyunk. De én azt hiszem, ennél jobb kezdettel, mint ez a koncertlátogatás, nem alapozhattuk volna meg az elkövetkezend? hónapokat, melyek alighanem még sok-sok új és nagyszer? élményt tartogatnak számunkra. |
