 |
||||
|
||||
|
|
||||
|
||||
 |
Molnár Ferenc Caramel hivatalos rajongói oldala - Fórum / Szórakozás, poénok, viccek (*) /  Kedvenc versek |
| << . 1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . 7 . 8 . 9 . >> |
| Szerzô | Üzenet |
| Monyessz Regisztrált tag |
Dátum: 8 Feb 2006 12:28:20 Vihar Béla: Lépcs?házi legenda Az el?zött árva cica érezte, meg kell halnia, és tántorgott, miként a vak, a rozsdás kályharoncs alatt, a pincében a köcsögök, a nyirkos rongyhalmok között. És rubin torkából a vád fölverte a mély éjszakát. Ám sehol, sehol menedék, Anyját hívta, jó melegét, a csorduló édes tejet, sz?re párnáján a kis helyet, az irgalmat, hogy e világ engedje élni ?t tovább. De a mindenség hallgatott, némák a házak, ablakok. Fekete csönd, hideg közöny borzongott a hideg kövön. Csak ?, az Örök Mária Csillagokbéli H? Anya, riadt fel: Miért sír a cica? Menten a földre lesuhant, meglelte, honnan j? a hang, majd négykézláb ereszkedett, s fehérl? bundás macska lett. Piros bimbón hópehely kicsurrant csecséb?l a tej. Miau ….. – nyögött a cica, Miau ….. – felelt Mária; megnyalta apró talpait s dorombolt néki hajnalig. Hajnal felé, tet?kön át láttak két üget? cicát, a kisebbik el-elmaradt gurult, mint csöppnyi gombolyag. Aztán elt?ntek nesztelen Hová? – Nem tudja senki sem…. |
| gizus Törzstag 
|
Dátum: 1 Feb 2006 14:18:16 Ez egy szomorú vers, ne haragudjatok, de mégis leírom!!! A kislányom írta 3 évvel ezel?tt.. Hajdanán egy boldog évben Megismert egy gyönyör? lányt. Teltek a hosszú, szép évek, S mi neveltünk egy nagypapát. Nagymamival éltek szépen Boldogan, és békességben. Szeretetben unokák közt, Egy nagy-nagy családban. De állj! Itt a vége..... Vége a boldogságnak. Szörny? betegség adta A kórház ágyának. Múltak a napok, Hetek, hónapok. S egy gyönyör? ember lelkét a boldogság otthagyott. De még nem végleg!! Nem akarja föladni! ...Tudja, rajta már nem lehet segíteni. Otthon újra. Hazaküldték. Pár boldog napjára hazaengedték. Boldogok, s reménykednek. Tán egy évig köztük lehet... De sajnos vége...... Vége a reménynek..... Melynek egy csúf gondolat vetett véget.. Szeretünk Papa! Hiányzol a családnak, Rokonoknak, szomszédoknak, munkatársnak, jóbarátnak. Hiányzik egy ember, Ki egyben apa, s nagypapa. Hiányzik egy gyönyör? lélek, Ki nem lehet más, csak PAPA!!!! Még egyszer elnézéseteket kérem, de nekem nagyon fontos volt, hogy leírjam... Köszönöm, hogy végigolvastátok. |
| Ági10 Regisztrált tag |
Dátum: 1 Feb 2006 12:28:12 Hali, olvastam a tegnapi megyei újságban, hogy megkérdeztek embereket az utcán, olyan körkérdésszer?en. Arról, hogy el tudna-e kapásból mondani fejb?l egy verset. Hááát... egyvalaki volt, aki azt mondta, hogy József Attila mama c. versét bármikor el tudná mondani. De csak azt az egyet. Anyám, azért ez elég gáz 
Nekem ez az egyik kedvenc versem. De tegnap, amikor el akartam mondani magamnak csak úgy, fejb?l, nem sikerült - csak részletekben. Most itt van az egész! Szabó L?rinc Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkit?l, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kív?l, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd. |
| nyanya50 Regisztrált tag |
Dátum: 19 Jan 2006 17:44:08 Váci Mihály: Még nem elég! Nem elég megborzongni, de lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égni: fagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni élivel. Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el; jöv?nket - tudni kell! Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Els?nek, el?l indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: - az értelem! Mit ér a h?vös ész?! Több kell: - az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és mély szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég - a Világért! Több kell: - a nemzetért! Nem elég: - a Hazáért! Több kell most: - népedért! Nem elég - Igazságért! Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elég! |
| nyanya50 Regisztrált tag |
Dátum: 18 Jan 2006 17:03:53 Nagy László Ki viszi át a szerelmet? Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsök-heged?t? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hangú mez?vé a szikla- csíp?ket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, ver?ereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a kesely?t! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! |
| Csoki Törzstag |
Dátum: 18 Jan 2006 08:42:02 ° Utoljára szerkesztette: Csoki József Attila AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT... Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még er?, lábraállni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a h?ség van jelen az üres ?rben tántorgó világon. 1937. október |
| nyanya50 Regisztrált tag |
Dátum: 14 Jan 2006 16:58:19 Weöres Sándor Az éjszaka csodái A városvég itt csupa szürke ház, a részegekre angyalka vigyáz, s a villanyfényben, mint aranykehelyben alusznak a t?zfalak, háztet?k, s a sorompón túl ében-szín lepelben zizegnek a láthatatlan mez?k -- a messzeség öblén pár pisla fény ég, mögöttük nyugodt mélység a sötétség -- Ha becézésem és csókom se kell, kicsi lány, mivel ringassalak el? Ha elzár t?lem a buta lakat, lesajnál minket majd a virradat. Bámuljuk egymást búslakodva és szánk sarkát bontja már a nevetés. Te! ha hiszed, ha nem hiszed, úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- aranypor mállik az éj válláról, s szemközt a sarkon a cégtábláról furcsán szökken a pentameter-sor el?: "Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerel?" -- a nevetésed is ílyen bolond: mindenre illik és semmit se mond. Üldögélünk csendesen, két jó-gyerek, rendesen, messzi kocsma-zene hallszik, a környéken minden alszik, az alkóvban odaát mélyen alszik anyukád s szomszédban a Vakos néni, ferdeszájú Vigláb néni, Baloh úr, a vasutas, imádód, a kis-inas -- Itt is, ott is, emitt is, amott is bajszos rend?r ?rzi az álmot, nagyfülü bagoly ?rzi az álmot, mint kinn ezt az éjszakát, lámpavilágos éjszakát -- itt is, ott is, emitt is, amott is dongnak az öreg faliórák, bánatos hangú ingaórák, fodrozzák az éjszakát -- Alvó lélek, kússz a tájon, álmodon mint pókfonálon, huss! huss! Föl a légbe visz az út, tág a lég, tág az út, tág a lég, tág az út, hozd az örömöt, hozd a bút, hozd az örömöt, hozd a bút, huss! huss! Nézd! a ház, mint a felh?, fényt cikáz, mozdul, mint a barna-béka, vele mozdul az árnyéka, és bel?le alvó lelkek párolognak, légbe kelnek a kéményb?l, mint a füst, az ereszr?l, mint ezüst -- száll a kövér Vakos néni, deszka-vékony Vigláb néni, és köröttük nagy sereg libben, szökken, hempereg -- Ni, a G?s pék ketté-bomlott és kergeti önmagát. Balogh úr a templomtornyot fújja, mint a furulyát, azt fújja, hogy "Ne sirasson", mégis könnyezik belé -- Ott meg a cukrász-kisasszony tipeg fejjel lefelé -- Vigláb néni peckes-módon sétálgat a sürgönydróton, krinolinja lyukas-hordó, kezében egy napraforgó, vékony nyakán férfi-gallér, oldalán egy szép gavallér. Vigláb bácsi nagy-keserg?n kuporog egy lámpaerny?n, nézi párját: "Lássa, kérem, parádéra megy a pénzem. Nekem pohár sörre sincsen, neki fodrász, ruha, minden. Én megmondtam már ezerszer, hogy hibás a mai rendszer, államreform kéne régen, persze nem hitték. Na tessék! Adó, lakbér... nem csekélység! Öt gyermekem van, kérem!" Oda nézz, szösz-bogár: ott a boltos lánya áll, boltnak hisz egy fecskefészket, benne várja a vev?ket; ez már mégis hajmereszt?, hogy ma senki be se néz! Majd belép a szívdögleszt? hollywoodi filmszinész: "Kérek kilenc fogkefét, ráadásul a kezét." Röptük össze-vissza húz... rá ne nézz, mert megvakulsz. Mogyoró Pál ezalatt megfogott egy sülthalat. "Tanár úr tudná talán, milyen hal ez? macskacápa?" "Rá van írva uszonyára, de nincs itt az ókulám." Pál örült, hogy futhatott és szekundát nem kapott. És a ritka állatot vezeti egy hosszu hídon: "Majd vadászni megtanítom." Tejes-ember a kéményen üldögél, mint nyári réten, kisgyermek lett újra szépen, mézes-kenyér a kezében. Távol, öreg bükkfa alatt labdázik egy fiú-csapat, ? a szemét rajta-felejti, mézes-kenyerét halkan leejti, kicsúszik alóla a rét, meg a kémény, s elt?nik az éj csipkéi mélyén. És erre-arra az alvó-csapat potyog a falról, mint a vakolat. A villanyfényen átdereng az ég, s a városon túl látszik a vidék, a dombok gyengéd-rajzu háta -- és elcsitul az alvók karneválja. Jön a söpr?gép tompa morajjal, mögötte a hajnal fut lobogó sz?ke hajjal, csörömpöl a reggel, száll a fény... és az éji tág csodát, ezt a fura micsodát ketten láttuk: te meg én. -_*_- |
| nyanya50 Regisztrált tag |
Dátum: 13 Jan 2006 16:34:49 Pet?fi Sándor A Tisza Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába'. Síma tükrén a piros sugárok (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Ahol álltam, sárga föveny-sz?nyeg Volt terítve, s tartott a mez?nek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erd?: benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfel?l, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelh?k usztak át az égen. Legmesszebbr?l rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be, Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt, mint szunyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját mig telemerítette, Rám nézett át; aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, oh dics? természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. - Kés? éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsb?l készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a r?zseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ? a föld legjámborabb folyója." Pár nap mulva fél szendergésemb?l Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az ?rült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, b?gve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! |
| Szilvi Klubtag 
|
Dátum: 6 Jan 2006 09:35:26 József Attila: Szeretném, ha vadalmafa lennék... Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemb?l jóllakhatna Minden éhez? kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keser? könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És a tél apó kivágat, Lángjaival felszárítná Könnyeit a bús árváknak. S ha csakugyan vadalmafa lennék, Volna öröm a földön és Sehol semmi bú, szenvedés S a mosolygó fejeket nem Bántaná az elköltözés. |
| Programmer Adminisztrátor 
|
Dátum: 18 Dec 2005 11:34:03 François Villon - Ballada a senki fiáról Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és h? barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam r?t kályhák el?tt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemt?l megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Fagyott mez?kön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temet?kben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra s halántékomra már az ?sz feküdt, és így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt. A gy?ztes ég fektette rám a sátrát, a harmattól kék lett a homlokom, s így kergettem az Istent, aki hátrált, s a jövend?t, amely az otthonom. A hegytet?kön órákig pihentem s megbámultam az izzadt k?tör?t, de a dómok mellett fütyülve mentem s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt. S bár nincs borom, hazám, se feleségem és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha megúntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az ?szi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, Francois Villon, fekve - megáldva és leköpve mindenütt.  |
| nyanya50 Regisztrált tag |
Dátum: 16 Dec 2005 15:16:04 KOPOGTATÁS NÉLKÜL Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizeg? szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cip?det, miel?tt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethesz nyakkend?t, gallért, ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. |
| Csoki Törzstag |
Dátum: 9 Dec 2005 23:37:02 ° Utoljára szerkesztette: Csoki József Attila (Amikor verset ír az ember...) Amikor verset ír az ember, mindig más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember nem írni volna jó. |
| Csoki Törzstag |
Dátum: 9 Dec 2005 22:39:26 Radnóti Miklós NEM TUDHATOM... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szül?hazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Bel?le n?ttem én, mint fatörzsb?l gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vörösl? fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcs?n és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erd?t, füttyös gyümölcsöst, szöll?t és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntr?l pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter el?tte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy k?re léptem én, ím itt e k?, de föntr?l e k? se látható, nincs m?szer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz b?nösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költ?k is b?ntelen, és csecsszopók, akikben megn? az értelem, világít bennük, ?rzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ?k felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. |
| W-CaramelFan Regisztrált tag |
Dátum: 9 Dec 2005 20:59:26 ° Utoljára szerkesztette: W-CaramelFan József Attila: Tiszta szívvel Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcs?m, se szemfed?m, se csókom, se szeret?m. Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Húsz esztend?m hatalom, húsz esztend?m eladom. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó f? terem gyönyör?szép szívemen. 1925. márc. |
| Zsófi Adminisztrátor 
|
Dátum: 9 Dec 2005 11:24:40 Ady Endre - Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 9 Dec 2005 09:30:12 Rudyard Kipling: Ha... Ha józanul tudod megóvni f?det, mid?n a részegültek vádja mar, ha tudsz magadban bízni, s mégis: ?ket hogy kételkednek, megérted hamar; ha várni tudsz, türelmed nem veszett el, s csalárdok közt sem léssz hazug magad s nem csapsz a gy?löletre gy?lölettel, de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy; ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja, gondolkodol - s ezt célul nem veszed, ha nyugton pillantsz Gy?zelemre, Bajra, s e két garázdát egyként megveted; ha elbírod, hogy igaz szódat álnok torz csapdává csavarja a hamis, s miért küzdöttél, mind led?lve látod, de fölépíted nyutt tagokkal is; ha tudod mindazt, amit megszereztél, kockára tenni egyetlen napon, s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél sóhajtás nélkül némán és vakon; ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek parancsot adni, bár a kéz, a láb kidolt, de te kitartasz, mert tebenned csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!"; ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed királlyal is - és nem fog el zavar, ha ellenség se, h? barát se sérthet, ha szíved mástól sokat nem akar; ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: megtöltöd s mindig méltó sodra van, tiéd a föld, a száraz és a tenger, és - ami még több - ember léssz, fiam! (Devecseri Gábor fordítása) |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 9 Dec 2005 08:46:16 Pilinszky János: Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az id? mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélk?l. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem. |
| Zsófi Adminisztrátor
|
Dátum: 8 Dec 2005 22:51:25 Szakács Adrienn - Lassan szeress Várj, kedves, ne siessük el, Csókod élvezni akarom. Ajkad még ne szakítsd el, Hadd öleljen szelíd karom. Testedhez lázasan bújva Kebled oltalmát keresve Vágyón hozzád símulva Múltat és jöv?t feledve. Ringass tovább karjaidban Suttogj szavakat fülembe Csupa illetlent, halkan - Finom kezed rejtsd ölembe. Testem, ha reszket a láztól S nyögve nevedet kiáltom Ernyedten alélva vágytól Kínomat gyönyörre váltom. Napod tündökl? fényében Szikrázó templomod leszek Mely ?s-titkos rejtekében Két kézzel oszt áldást Neked Várj, kedves, ne siessük el, Lelked még érezni vágyom Lassan szeress, élvezettel Amíg haláltusám várom.  |
| Balasu Moderátor 
|
Dátum: 8 Dec 2005 22:18:29 József Attila: Nem én kiáltok Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert meg?rült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejt?zz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe - Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy f?szálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Medd? anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszer?, Nem én kiáltok, a föld dübörög. |
| Balasu Moderátor
|
Dátum: 8 Dec 2005 20:28:58 Pet?fi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi... Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad! Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett. Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha m?ved kész, Mint a vihar, ha megtevé Munkáját, elenyész. Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. Ha férfi vagy, légy férfi, Függetlenségedet A nagyvilág kincséért Árúba ne ereszd. Vesd meg, kik egy jobb falatért Eladják magokat. "Koldúsbot és függetlenség!" Ez légyen jelszavad. Ha férfi vagy, légy férfi, Eros, bátor, szilárd, Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. |
| << . 1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . 7 . 8 . 9 . >> |
|
Molnár Ferenc Caramel hivatalos rajongói oldala - Fórum / Szórakozás, poénok, viccek (*) / Kedvenc versek |