 |
||||
|
||||
|
|
||||
|
||||
 |
Molnár Ferenc Caramel hivatalos rajongói oldala - Fórum / Szórakozás, poénok, viccek (*) /  Kedvenc versek |
| . 1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . 7 . 8 . 9 . >> |
| Szerzô | Üzenet |
| Szilvi Klubtag 
|
Dátum: 14 Már 2007 20:13:56 Majthényi Flóra: Mi a haza? Édesanya, Édesapa! Mondjátok csak, mi a haza? Tán e ház, amelyben vagyunk? Amelyben mindnyájan lakunk: Ez a haza? Nem, gyermekem, ez csak házunk, De amit itt körül látunk, Merre földeink terülnek, Merre kertjeink feküsznek: Ez a haza! Minden, amit a szem belát, Itt e föld, mely kenyeret ád, E folyók tele halakkal, E sz?l?hegyek falvakkal: Ez a haza! Amerre a hegylánc kéklik, Merre a berek sötétlik, Merre a róna kanyarul, Melyre a kék ég leborul: Ez a haza! Hol egykor ?seink laktak, Itt csatáztak, itt mulattak, Ahol a határt ?k szabták S örökségül reánk hagyták: Ez a haza! Ahol csontjaink porladnak S mindig a földben maradnak, Ahová bennünket tesznek, Mid?n egyszer eltemetnek: Ez a haza! Ez a föld, mely drága nekünk, Melyet legjobban szeretünk, Ahová, bármerre járunk, Mindig vissza-visszavágyunk: Ez a haza! |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 18 Dec 2006 22:19:15 Szilágyi Domonkos: Karácsony A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson, Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a KARÁCSONY. Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig e kis melegség, Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY... |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 28 Nov 2006 20:41:13 Konsztantyin Szimonov: Várj reám Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd ?szi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj, ha t?z a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már. Várj reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha álltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár-- ...szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük. Várj reám! Ó átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: "Szerencsés legény". Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldökl? csatán, s te mentettél meg, de hogy ? Egyszer? titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott. (Ha dal, akkor Darvas Iván...)  |
| Programmer Adminisztrátor 
|
Dátum: 20 Nov 2006 07:46:03 Ezt Evit?l hallottuk tegnap...   És ahogy ? el?adta...
Barabás Éva - Szilvás gombóc Kabátot akart a szilva Tudta, ez neki sincs tiltva Töprengett, hol vegyen, Hogy szép és jó legyen! Hopp, megvan, gondolta És belebújt egy gombócba! |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 1 Nov 2006 12:45:12 Ellen Nitt: Azt hittem Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember. Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel, s akkor a hajós csodákra lel, az id? nagy titkokat érlel. Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt. Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi, deres folt. S akkor megtudtam, hogy csak néha, nagyritkán kék a tenger, és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember. Láttam földet, hol nincs tó, se folyó- por és rög, semmi más: nincs aranyszem a porban, melyb?l ott gyúrják az ember fiát. De tudtam: Nincs szebb feladat, mint vágyva el?re törni: keresni, kutatni, hol rejlik a mag, s szeretni, és gy?lölni. És látni, hogy néha szürke homályon, átragyog kéken a tenger, s tudni: tisztább öröm nincs a világon mint az, ha ember az ember. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 1 Nov 2006 10:18:40 Kosztolányi Dezs?: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük ?t. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összed?lt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt bel?le több és most sem él, s mint fán se n? egyforma két levél, a nagy id?n se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e f?t, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész k?vé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ?si titka. Akárki is volt ?, de fény, de h? volt. Mindenki tudta és hirdette: ? volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében ég?, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és sz?tte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted ?t, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jöv?ben akárki megszülethet már, csak ? nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak ?rája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ?, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 22 Okt 2006 14:03:13 Kamarás Klára: Szavak Mindig hittem a szavak erejében. Bódító szép mesék fehéren altató mákonyát beszívtam sok-sok éven át. Kés?bb csak hagytam, higgyék, hogy hiszem... hogy bennem ne csalódjon senki sem. Én annyi könnyet, szenvedést láttam, hogy elmondani minden szó kevés.... Már kisgyerekként észrevettem, hogy nem az okos szó az úr: hogy ki-ki hogyan bírja hanggal, úgy boldogul... csak ámultam, hogy hangos ordítás hogy babonáz meg balga szíveket, és hazugságok harsogó szava halálba hajszol, jaj százezreket. Most álljatok meg! Int? szó kevés… Skandáló ?rületb?l béke nem fakad, csak szenvedés. Szavak...Tudás bölcs?je. Szavak...jók és a rosszak... Daltól, tudástól senkit meg ne fosszak: legszebb a szó, mikor anyánk mesél.... de legyen százszorosan átkozott, aki hatalma mámorában a szavak erejével visszaél! |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 8 Okt 2006 13:38:31 William Blake: A mások bánata Láthatok búsulni mást S ne érezném bánatát? Láthatok-e szenved?t, Hogy ne vigasztaljam ?t? Látva könnyet más szemén, Bánatát ne osszam én? Apa síró kisfiát Nézze, s bú ne járja át? Ülhet némán egy anya, Míg szorong, sír magzata? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ez nem eshet soha meg. S ki mosolyt hint, merre jár, Hallva, hogy egy csöpp madár Bútól, gondtól sujtva zeng, S egy kisded kínban mint eseng: Nem ül fészkéhez talán, S enyhít szíve bánatán? Vagy a kis bölcs? felett Nem sír gyermek-könnyeket? S ülve éjt-napot vele, Könnyeit nem törli le? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ilyet soha nem tehet. Örömét szétosztva mind Szinte kisded lesz megint, A bú ismer?jeként Hordja bánatunk felét. S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremt?d nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremt?d nincs közel. Belénk oltja örömét: Hogy bajunk ? zúzza szét, És míg meg nem enyhülünk, Mellénk ül és sír velünk. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 8 Okt 2006 13:12:21 "Nem érdekel, mib?l élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy ?rültnek t?nj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröztek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemt?l, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy h?séges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéb?l meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy családodnak megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a t?z közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kit?l tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked er?t belülr?l, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál." (Álmodó, öreg indián)  |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 10 Szep 2006 17:04:27 Antoine de Saint-Exupéry: Fohász Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak er?t kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések m?vészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes id?beosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, els?rangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Er?t kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! ?rizz meg attól a naiv hitt?l, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlel?dünk! Küldd el hozzám a kell? pillanatban azt, akinek van elegend? bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegend? fantáziát ahhoz, hogy a kell? pillanatban és a megfelel? helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! ?rizz meg az élet elszalasztásának félelmét?l! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések m?vészetére! |
| borys Klubtag 
|
Dátum: 22 Aug 2006 17:13:12 RADNÓTI MIKLÓS: ER?LTETETT MENET Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja ?t az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemt?l bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi h?s verandán a béke méhe zöngne, míg h?l a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna sz?kén a r?t sövény el?tt, s árnyékot írna lassan a lassú délel?tt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! Bor, 1944. szeptember 15. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 13 Aug 2006 11:46:35 Szigeti András: ?értük szólok ?értük szólok, akik nyugalmunk naponta ?rzik Kik a szunnyadó parázsban is otthonunkat védik Kiknek barát a t?z, de ha támad orvul Kezük, lábuk, karjuk, vészjóslóan mozdul. ?értük szólok, kik a poklot is megjárják A tomboló elemet kalitkába zárják Szembe néznek élettel, halállal Eszel?s kártyapartit vívnak a pusztulással. Mi hajtja ?ket? Talán a szenvedély? Az emberféltés, és az a remény, Hogy égboltunk mindig tiszta marad, Az önkéntes szolgálat; a hivatástudat. Adassék hát nekik most köszönet, Hisz azért hajszol mindig a lelkiismeret Mert id?nk sincs soha megköszönni, Hogy képesek értünk akár t?zbe menni.  |
| gizus Törzstag 
|
Dátum: 10 Aug 2006 15:52:17 Minden..minden változik, csak a szerelmem marad. Csak veled akarok repülni, mert tudom, nekem csak veled szabad. Minden..minden változik, csak az érzésem marad. Belémbújt ez a szenvedély, és varázslatosan jó, mert te vagy magad... -Érezlek- |
| borys Klubtag
|
Dátum: 1 Aug 2006 20:15:06 ADY ENDRE EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN Szívemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, er?m, Indulj föl megintlen a Földr?l. Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmer?n, Mint régen-régen cselekedted. Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az ?zött magyarságban, Újból-él? és makacs halott. Borzalmak tiport országútján, Tet?n, ahogy mindég akartam, Révedtem által a szörnyüket: Milyen baj esett a magyarban S az Isten néha milyen gyenge. És élni kell ma oly halottnak, Olyan igazán szenved?nek, Ki beteg szívvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe S vél ?rizni egy szebb tegnapot. Óh, minden gyászok, be értelek, Oh, minden Jöv?, be féltelek, (Bár föltámadt holthoz nem illik) S hogy szánom menekül? fajtám. Aztán rossz szívemb?l szakajtván Eszembe jut és eszembe jut: Szivemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. 1916. szeptember |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 19 Júl 2006 20:08:03 Vajon csukott szemmel látsz-e még? Látod-e szerelmünk fényl? kék egét? Hallod-e a susogó nád szavát, Érzed még az esti tó illatát? Látod a kocsiból elsuhanó tájat? Azt a kis régi, hegyaljai házat? A nemes tokaji bort a szádban, A csókot melyre annyit vártam? Érzed a Balaton lágy hullámait, Az életünk valós, közös álmait? Szívedben viharként tombolnak-e az emlékek? Hogy bírhatod ezt az üres, néma nem-létet? (szerz? és cím ismeretlen) |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 6 Júl 2006 05:50:27 Bényei József: Végrendelet A világot úgyis ki kell bírni Ne engedd a virágokat sirni, Ne engedd a madarakat félni, A h?séget a hóban elvetélni. Az álmokat este megalázni, Almafákat áprilisban fázni, Ablakokat örökre bezárni, Csillagfény? éjszakára l?ni, Ösvényeket indikkál ben?ni. Ameddig a vállad íve bírja Vigyázz minden virágtalan sirra, Vigyázz minden társtalan magányra, Füstre-fényre ember gloriára. Aki árva arccal sír az égre, Takarj szelid álmot a szemére. Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni, Valakinek embernek kell lenni. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 2 Júl 2006 15:52:05 Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fül?, hasát veri a nyári f?, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt el?veszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 2 Júl 2006 15:41:20 Szabó L?rinc: Élet Érdemes lesz? érdemes volt? Görbe, ami egyenes volt. Hol van er? és szerencse? Mi taszít ki? Ki vezet be? T?le, hozzá, benne, érte, nála, néki, mégse, mért ne, ide, onnan, ott is, itt se majd ha, már most, úgy is, így se, mindig, egyszer, érthetetlen, jaj, tovább, nem, az se, nem, nem, néha mégis, soha többé, véle, oda, mindörökké: mennyi megnyílt s elveszett út, mennyi csapda, mennyi zegzug, halni lassan, ölni gyorsan, bent a szívben, kint a sorsban, s úgy hinni, hogy gy?ztes - vesztes, eljutunk az egyeneshez: érdemes volt? érdemes lesz? |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 2 Júl 2006 15:35:09 Somogyvári Gyula: Változások Mikor el?ször az utamba jöttél, én szomorú voltam, te pedig nevettél. Aztán nékem lett vidám kacagásom, s te méláztál a virágfakadáson. Kés?bb mindketten oly szótlanok lettünk, sokat hallgattunk és keveset nevettünk. És most, hogy ha egymás szemeibe nézünk, egyszerre van könnyünk, vagy víg nevetésünk. |
| Szilvi Klubtag
|
Dátum: 7 Jún 2006 21:03:50 Radnóti Miklós: Nem tudhatom Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szül?hazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Bel?le n?ttem én, mint fatörzsb?l gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vörösl? fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcs?n és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erd?t, füttyös gyümölcsöst, szöll?t és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntr?l pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter el?tte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy k?re léptem én, ím itt e k?, de föntr?l e k? se látható, nincs m?szer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz b?nösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költ?k is b?ntelen és csecsszopók, akikben megn? az értelem, világít bennük, ?rzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ?k felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. |
| . 1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . 7 . 8 . 9 . >> |
|
Molnár Ferenc Caramel hivatalos rajongói oldala - Fórum / Szórakozás, poénok, viccek (*) / Kedvenc versek |